Ágnes asszony még mindig a szennyessel veszkődött. Hosszú ideje nem tudott egy valamirevaló, olyan igazán vakítóan fehér lepellel előállni. Ami nem is csoda, tekintve, hogy nem csak az elméje bomlott meg még évekkel ezelőtt, de a mosószappanjából is teljességgel hiányzott mindenféle intelligencia. A vízlágyító hatóanyagokról már nem is beszélve. Bár ez utóbbinak sok hasznát nem vette volna, mivel a patak csak úgy porzott a szárazságtól. Valahova elterelték a vizet, és azóta legfeljebb a futóhomok...

Ha egy huszonöt éves szerzeményt még hallgatunk, az már örökzöld. Händel 250 éve halott, és zenéje még mindig megszólít minket. Igaz ugyan, hogy ezúttal csak húszan voltunk rá kíváncsiak, de a mai alkotók zenéjét vajon hányan fogják hallgatni 250 év múlva? Ha lenne egy időgépem, talán ezt is megnézném. De mivel ez teljesen kizárt (akkor már tudnék róla, hiszen jövő-darwin biztos meglátogatott volna, vagyis meg fogna látogatni... szóval meg fogott volna látogatni), így ezt már sosem tudjuk meg....