SkorpióKirálynő - 2009

Ágnes asszony még mindig a szennyessel veszkődött. Hosszú ideje nem tudott egy valamirevaló, olyan igazán vakítóan fehér lepellel előállni. Ami nem is csoda, tekintve, hogy nem csak az elméje bomlott meg még évekkel ezelőtt, de a mosószappanjából is teljességgel hiányzott mindenféle intelligencia. A vízlágyító hatóanyagokról már nem is beszélve. Bár ez utóbbinak sok hasznát nem vette volna, mivel a patak csak úgy porzott a szárazságtól. Valahova elterelték a vizet, és azóta legfeljebb a futóhomok kapdosta el a leplet néhanapján, akkor is minden lelkesedés nélkül, csak úgy ímmel-ámmal.
Így el is folydogáltak volna a dolgok a maguk medrében, ha egy szép napon nem téved arra a Skorpiókirály. De arra tévedt, és ha már ott volt, hát átment volna a patak túlpartjára. Egyedül azonban nem akart nekivágni a hosszú útnak, így Ágnes asszonyt teknőstül szikla kemény vállára csapta, és úgy indult el. Még félútig sem ért, amikor is hangos panaszáradat zúdult rá, amiért még azt a nyüves leplet se hagyta kimosni, és nyomatékosításul egy szúrós tekintet jól meg is döfködte. Ez a fajta felségsértés mértéktelenül felbosszantotta. Olyannyira, hogy egyik kezével elhajította a teknőt, a másikkal meg Ágnes asszonyt, és hangos szárnycsattogtatással elrepült. Annyit se mondott, kár volt kár. Ismerve a Skorpiókirályok rossz természetét, amiről annyiszor tettek bizonyságot Isten előtt, ebben semmi meglepőt nem találhatunk, ahogy Ágnes asszony sem talált.
Akár milyen cudar is volt azonban, természetük messze nem volt olyan vészes, mint például a szépségversenyeké. A szépségversenyek zsűrijéről már nem is beszélve. És ha belegondolt, hogy egyikük egy vezető női magazint... Oh! irgalom atyja, ne hagyj el! Akkor már inkább a mosás. Mert akkor érezte, hogy ő igazán ő, és nem valaki más. Így hát felkelt, leporolta a ruháját, és visszament a partra, tovább tisztogatni a szakadt rongyot. Szép fehérnek kell lennie, hadd örüljön a férje, az öreg Rozgonyi, amikor felébred.