Egy szép NŐ, egy csodás HANG, és két gyönyörű VERS

Meghallgatom: Kékszínű szenvedély

Álmodj szépeket, kristályszín tavat
Hófehér hegyet, izzó vágyakat
Forró ölelést, tiszta kék eget
S ne is vedd észre, ha csendben elmegyek

Legyen lelked álmodban szabad, mint madár
Aki elment de fészkére, újból rátalál

Csak halkan súgom ezt, hogy tudjad mit érzek
Mert őszinte vagyok, ha szép szemedbe nézek
Látom benned a világ végtelen szeletét
Álmodj csak csendben, kékszínű szenvedélyt!

Szerző: Csendes Péter
Forrás: Bluepassion.hu

----------------------------------------------------------


Meghallgatom: Magány és remény


Álmomban, a hideg urben éltem
Lakatlan bolygók gúnyos buvkörében
Égi kövek zúdultak testem vérbe verve
A semmibol ugrott rám a Magány rút keserve

Próbáltam visszatérni a Kékszínu Földre
De kegyetlen ero tartott megkötözve
Repülni próbáltam viasz szárnyaimmal,
Elhagyott erom s a mélységbe zuhantam

Messzirol láttalak még összegyurt ágyadban
Már nem volt benned vágy, csak feküdtél fáradtan
Fejed alatt párna, szemed lecsukva,
Kihult szívedet a Nap felé fordítva

Próbáltam szólni:- Itt zuhanok éppen!
Némán néztél kihunyó szemed kéklo tengerében
Aztán csend lett, puha, jéghideg
Borzongva kérdeztem: vajon mit tegyek?

Soká vártam, nem szólt hozzám senki
Megéreztem milyen - magányosnak lenni

Álmokat szottem, hogy legyen szép ruhám,
Jött egy lény, eltépte, csak álltam ostobán
Az Ido ostora rám sújtott, bár arcát nem láttam,
Jól tudom ki volt ö, ki eltaposta vágyam

Kitombolta kedvét, hagyott vérbe fagyva,
Aztán mellemre feküdt, sebeimet nyalta
Nem hagyott bennem csak cseppnyi életet
A halál jobblét- mondta- jobb, ha így szenvedek

Hallgattam a csendet, mint lassuló szívverést
Hus vízben feküdtem, átölelt könnyedén
Valaki felemelt lágy karjába font,
Megcsókolta szám és elhagyott a gond

Meleg karjától visszatért az Élet,
Gyengéd mosolyában, végtelen ígéret
Kértem halkan, mondja meg nevét
Fülembe súgta:- Az én nevem, Remény!

Félelmem s Fájdalom, kik mellettem álltak
Eltuntek azonnal, rám már nem találnak
S láttalak Téged, hogy futsz, rohansz, felém
Mert Téged is átölelt a Mézízu Remény


Szerző: Csendes Péter
Forrás: Bluepassion.hu
A versek közlését a blogba a szerző engedélyezte.

A komplett verses CD Gubás Gabi, Schell Judit, Fesztbaum Béla tolmácsolásában hamarosan kiadásra kerül.