Jutta nem volt kínai
Ezt onnan tudom, hogy mondta
Nem bírta magában tartani
És végül odasúgta

---

Az apukám matróz akart lenni
Egy nagy hajón járni a tengert
De nem mert a vízbe menni
És inkább könyvelő lett

---

Ha nekem nem lenne szájam
Nem is tudnék beszélni vele
Mondjuk lehet jobban is járnánk
Nem lennék ilyen hülye

---

Új tanárt kaptunk a héten
Mert a régit...

volt egyszer egy favágó akinek nem volt gyermeke. az asszonnyal sokat próbálkoztak, henteregtek szénakazalban, támaszkodtak a góré oldalának, ajzószereket szedtek sőt még az óperenciás tengeren túl élő ceizelendréhez is elzarándokoltak de hiába. gyerek csak nem lett.
csöndes és szomorú volt a ház.
az ember alkonyatkor kiült a tornácra és pipára gyújtott, arcán elmélyültek a ráncok ahogy a szomszéd gyerekek vidáman kergetőztek az utcán. bárcsak nekem is lenne egy fiam! - sóhajtott. de...

hát elérkezett nézett stoned maga elé. a világ végét filmélményeiből valami apokaliptikus tűzözönnek képzelte, de ez ellen valahol a lelke mélyén mindig tiltakozott valami, talán a matematika zsigeri gyűlölete az apokalipszis ugyanis valami betegesen perverz dolog volt, ami úgy jön létre, hogy az abszcissza gyanús dolgokat csinál az ordinátával az ember meg gyököt von belőle aztán sokáig hülyén néz mint egyszeri címlaplány a munkakönyvre.
na de mindegy. voltak ezek a maják, akiknek tényleg...

na már most kérem, a művészet lényege nem a mulattatás - merengett stoned egy régi filozófiai értekezés fölött. a reggeli kávé remegősre öregedett a kezében, derűs duettet reszkettek a cigarettával az ujjai között, valahol a háttérben egy korcs kutya vonított, és ördögszekeret kergetett a szél. a korcs kutyáról aztán kiderült, hogy valami művészféle a távoli gordonkából aki vendégszerepelni érkezett a városba, azt írták róla úgy játszik a zimbabvén mint a koppányi aga a jatagán, de stoned akkor...