művésznő

hölgyeim és uraim a művésznő elhagyta az épületet!
elhagyta - tűnődött stoned - hogy az istenbe lehet elhagyni egy ekkora épületet? hát akkora mint egy ház, könyörgöm, sőt az is, ház! na mindegy gondolta, elhagyta majd megtalálja, a művésznő nem volt stoned nagy kedvence amúgy se. múltkor mikor arra várt hogy a cigaretta kimenjen magáért a boltba pont őnagysága csámpázott be a kertbe, egy pillanatra megakadt ugyan a kertkapuban, - hja kérem a kilincs bonyolult jószág - de aztán mintegy öt perc küszködés után bejutott és tekintélyes farvizén még majd hétszáz rajongó akik egymást és stoned nyűgös karfiolágyását taposva hiszterizáltak.
jó reggelt stoned kedves! virította rá a művésznő orális eszközeit bájosnak szánt mozdulattal, de sajnos az afrik amivel kitömték neki kifittyent, és egy pillanatra láthatóvá vált az eredeti cumó, az úgynevezett szája, ami ekkora művészeknél ordas nagy blamázs.
stonednak mintegy ötven percébe tellett hogy összefogdossa a kertben kószáló rajongókat, majd egyenként eret vágjon rajtuk és hazaküldje őket. ettől nem lett túl boldog, de azért leült és az erekből takaros kötelet font.
a művésznő és a cigaretta egyszerre jelentek meg, előbbi a fürdőszobából ahol új afrikot tömött ajkaiba, utóbbi a trafikból - ő meg szálakat a dobozába.
depressziós vagyok - mondta a művésznő szomorúan, stoned pedig léhán átnyújtotta neki a frissen font kötelet, vigyázz kicsit még meleg.
aztán bement és miközben egy bögre kávét töltött magának az ablakon át nézte, ahogy a művésznő fölköti magát a diófára.
visszaballagott a kertbe, rágyújtott egy cigarettára, végigdőlt a nyugágyon és lábával ringatni kezdte a himbálózó ordast.
ez már a harmadik volt a héten.