Nyári meleg nap volt az erdőben. Farkaskoma kersztbe tett lábakkal békésen üldögélt egy fa tövének dőlve, miközben egy
fűszálat rágcsálva hallgatta a madarak csacsogását. Hirtelen csinadratta szakította meg az erdő békéjét. Hirdetni fognak.
Feltápászkodott, köpött egy fűízűt és megindult a tisztás felé.
"- Tudatik a közzel, hogy készüljön! Terjed és nem tudják megállítani! Az áldozatok száma egyre nő! Készüljetek, mert jön!
Már az erdő szélén is láttak egyet!"
Az...

Hm... a sokasodó vides blogok mellé, azért remélem még elférnek ilyen-olyan szövegeim. Azonban vannak akik nálam ehhez sokkal jobban értenek és most inkább más tollával ékeskednék én is. Ezt az írást ugyanabban a fénymásolással terjesztett újságban találtam, amiben az azóta interneten itt-ott felbukkanó és így-úgy átköltött aláírásom is volt.
Egy válasz lenne arra, amit látok-hallok-érzek párszor. Még itt, a Bordát böngészve is. Jó olvasást!
Mert szerintem meg ez is szép
W...

Az időutazásról
Egyszer csak kiáltsuk el magunkat: "-Tudok utazni az időben!"
Aztán várjuk a reakciókat mi lesz. Legelőször talán megrökkent arcok, ha hajlandó valaki egyáltalán odafigyelni
arra, amit mondtunk. De tételezzük fel a legjobbat és hallották. Mi lehet utána? Szerintem jobb esetben
legyintenek, más esetben meg szájszagú, otvar pofájú emberek, ordenáré módon beleröhögnek a pofánkba. Aztán a
Fókusz is meg az a bigyó elkezd foglalkozni a témával, néhány...

Furcsa egy reggel. Váá, alig hallok, tompa minden zaj körülöttem. Mint amikor abban a filmben a
tank belő a lengyel zongorista pasi mellé. Hm... légnyomást kaptam volna én is? Felrobbant volna
az este valami míg aludtam? Igen, emlékszem és tényleg robbant valami. Az este a PeCsában
lerobbantak a rákenról láncai és kiszabadultak a fenevadak. Melynek, mint tudjuk száma 666, azaz
six, six-six, the number of the beasts... ordította a tömeg. Mert a hétvégén megrendezték a...

Hűvös egy éjszaka volt. A város ezen része még napközben is elég elhagyatott volt. A levegőt a közeli cementgyár kormos kéményei ontotta fanyarú aroma töltötte meg.
[FONT=Arial][COLOR=#000000]A sötét éjszakai kormot a Hold időnként előbukkanó, kíváncsian világító monoklis tekintete szúrta át, amely a fák kontúrjai között préselte át magát. Enyhe, de hideg szellő kerülgette az ágakat, melyek roppanó hanggal szabadultak feszültségüktől.