tanmese
2008-12-19 13:49, Wolfy által
Hűvös egy éjszaka volt. A város ezen része még napközben is elég elhagyatott volt. A levegőt a közeli cementgyár kormos kéményei ontotta fanyarú aroma töltötte meg.
A sötét éjszakai kormot a Hold időnként előbukkanó, kíváncsian világító monoklis tekintete szúrta át, amely a fák kontúrjai között préselte át magát. Enyhe, de hideg szellő kerülgette az ágakat, melyek roppanó hanggal szabadultak feszültségüktől.
Ezen az éjszakán kelt életre a lény. Hosszú ideig várt, várt míg elég élelem lesz, hogy gonosz tervét valóra váltsa. Csontos kezével lassan küzdötte fel magát a felszínre. Visszafolytott lélegzete a felszínen robbantott utat poros tüdejébe. Hhhhh..... hörgött, míg megtelt lyukas tüdeje a kormos levegő édes aromájával.
Kikászálódott évszázados fészkéből és a város világító fényei felé vette az irányt. Első áldozata egy insomniában szenvedő nénike volt, aki blökit sétáltatva próbált pókhálós emlékei között rendet tenni.
-Mééégggg!!! hörögte a lény... -ÉHES VAGYOK!!! ENNEM KELL!!! És tovább kutatott. Ahhoz, hogy új rendet teremtsen ennie kell. A külvárosból egyre befele haladva szedte áldozatait. - MÉÉÉGGG! Még mindig iszonyú éhes vagyok!! ... Útját meglékelt koponyájú áldozatok tömege jelezte, mint valami morzsaszemek egy Grimm mesében. És érezte, hogy valami nem jó. Valami, ami nem olyan, amilyennek lennie kellene. Valami sokkal sötétebb erő jelenlétét érezte, de ismeretlen volt neki ez az erő, mely évszázados alvása alatt jelenhetett meg birodalmában.
- Ennem kell! Még mindig éhes vagyok! Agyra van szükségem. MÉG AGYAT!!!
Csillapíthatatlan éhségtől szenvedve lassan vonszolta magát át a helyi sikátorok halvány lámpái alatt és minden ajtón átsurrant élelem után kutatva. Minél több áldozatot szedett annál éhesebb volt.
Az egyik lakásban szokásos unalomban telt az éjszaka. Csak egy TV távirányító kattogása mulatta az időt. Az egyik csatornán valami érdekes képvilág vonta hipnózisa alá a képernyőre ragadó áldozatát.
„A hiba nem az Ön készülékében van. Ne próbálja meg a képet beállítani! Mi uraljuk, mind horizontálisan, mind vertikálisan! Hozzá idomíthatjuk látását mindenhez, amihez csak akarjuk…”
És a lény hirtelen kezdte megérteni mi történik vele. Az étellel volt a baj. Az elsorvadt agyak nem voltak képesek elég erőt adni neki sátáni tervének beteljesítéséhez. A sötét erő, mely átvette birodalma felette az uralmat, átmosta a hordozók agyát örök éhezésre ítélve az underground népét. >>
Többé nem volt maradása ezen a világon. Az agyak melyekből táplálkozott teljesen elsorvadtak míg Ő aludt, nemzettségére örök éhezés és végelgyengülés várna. Érezte az Ő uralmának már a kezdetén vége és egy sokkal sötétebb és baljósabb világ eljövetele jelent meg koponyájából kidülledő szemei előtt… ami rosszabb magánál AKU-nál is
. A MÉDIÁK uralta világ, melynek ereje a végén minden Zombit saját uralma alá hajt.
Na itt a vége fuss el, mielőtt véged.
A sötét éjszakai kormot a Hold időnként előbukkanó, kíváncsian világító monoklis tekintete szúrta át, amely a fák kontúrjai között préselte át magát. Enyhe, de hideg szellő kerülgette az ágakat, melyek roppanó hanggal szabadultak feszültségüktől.
Ezen az éjszakán kelt életre a lény. Hosszú ideig várt, várt míg elég élelem lesz, hogy gonosz tervét valóra váltsa. Csontos kezével lassan küzdötte fel magát a felszínre. Visszafolytott lélegzete a felszínen robbantott utat poros tüdejébe. Hhhhh..... hörgött, míg megtelt lyukas tüdeje a kormos levegő édes aromájával.
Kikászálódott évszázados fészkéből és a város világító fényei felé vette az irányt. Első áldozata egy insomniában szenvedő nénike volt, aki blökit sétáltatva próbált pókhálós emlékei között rendet tenni.
-Mééégggg!!! hörögte a lény... -ÉHES VAGYOK!!! ENNEM KELL!!! És tovább kutatott. Ahhoz, hogy új rendet teremtsen ennie kell. A külvárosból egyre befele haladva szedte áldozatait. - MÉÉÉGGG! Még mindig iszonyú éhes vagyok!! ... Útját meglékelt koponyájú áldozatok tömege jelezte, mint valami morzsaszemek egy Grimm mesében. És érezte, hogy valami nem jó. Valami, ami nem olyan, amilyennek lennie kellene. Valami sokkal sötétebb erő jelenlétét érezte, de ismeretlen volt neki ez az erő, mely évszázados alvása alatt jelenhetett meg birodalmában.
- Ennem kell! Még mindig éhes vagyok! Agyra van szükségem. MÉG AGYAT!!!
Csillapíthatatlan éhségtől szenvedve lassan vonszolta magát át a helyi sikátorok halvány lámpái alatt és minden ajtón átsurrant élelem után kutatva. Minél több áldozatot szedett annál éhesebb volt.
Az egyik lakásban szokásos unalomban telt az éjszaka. Csak egy TV távirányító kattogása mulatta az időt. Az egyik csatornán valami érdekes képvilág vonta hipnózisa alá a képernyőre ragadó áldozatát.
„A hiba nem az Ön készülékében van. Ne próbálja meg a képet beállítani! Mi uraljuk, mind horizontálisan, mind vertikálisan! Hozzá idomíthatjuk látását mindenhez, amihez csak akarjuk…”
És a lény hirtelen kezdte megérteni mi történik vele. Az étellel volt a baj. Az elsorvadt agyak nem voltak képesek elég erőt adni neki sátáni tervének beteljesítéséhez. A sötét erő, mely átvette birodalma felette az uralmat, átmosta a hordozók agyát örök éhezésre ítélve az underground népét.
Többé nem volt maradása ezen a világon. Az agyak melyekből táplálkozott teljesen elsorvadtak míg Ő aludt, nemzettségére örök éhezés és végelgyengülés várna. Érezte az Ő uralmának már a kezdetén vége és egy sokkal sötétebb és baljósabb világ eljövetele jelent meg koponyájából kidülledő szemei előtt… ami rosszabb magánál AKU-nál is
. A MÉDIÁK uralta világ, melynek ereje a végén minden Zombit saját uralma alá hajt.Na itt a vége fuss el, mielőtt véged.
Hozzászólások száma 6
Hozzászólás
-
Nem, nem, nincs vége Wolfy, ugyanis a lény hozzám is eljött ám.
Elmesélem.
odry érdeklődve nézte a tv-t, mikor egy idegen termett a szobában. Ki ez, mi ez, és hogy kerül ide, futott át az agyán....
A lény leült odry mellé és érdeklődve nézte a műsort.
odry pedig nézte a színházról szóló vetélkedőt, aztán az egyik kedvenc színészét is látta (megállapította magában, hogy semmit nem változott, (értsd öregedett) még mindig nagyon jó pasi), végül egy főzőműsort tekintett meg, de nem ám ilyen full extráskonyhásideodakapokextralájtos kaját csinálok, hanem amit csak a régi nagyik tudnak, házias ízek, kenyérsütés stb.....
A lény tágranyílt szemmel nézte. Jééé, ilyen is van? Persze, mondta odry, a távirányító csodákra képes ám. Azt nézhetsz amit csak akarsz...
A lény szinte majdnem elfelejtette, hogy ő tulajdonképpen miért is jött, hogy ő éhes, de tudjuk a lény nem egy APEH, hogy csak úgy elfelejti a be nem fizetett zsetont.... Hirtelen olyan vigyor ült az arcára, hogy odry jéggé dermedt....
Aztán valami eszébe jutott, ha ő más műsorokat is néz, a lény nem fogja az agyát követelni, de mit csináljon.... Vallja be, hogy ő bizony néz népbutító dolgokat is, vagy éljen agy nélkül (amiről odry tudja az Óz óta, hogy lehetséges) csak....van-e értelme..... Nehéz döntés.....
Éssss akkor megtalálta a megoldást.
Odament a könyvespolchoz és leemelt pár könyvet, odaadta a lénynek, hogy ezeket olvassa el, mert ha Agyakat keres, az olvasott emberek közt fog találni, de odry megígértette, hogy őket nem fogja megenni, hiszen úgyis olyan kevesen vannak.....
Mi ebből a tanulság?
A tv nem tudja az embert bekapcsolni, viszont az ember a tv-t kitudja. 
2008-12-19 17:25, odry által
-
2008-12-19 17:36, darwin666 által
-
2008-12-19 18:51, odry által
-
2008-12-19 20:20, darwin666 által
-
2008-12-20 01:03, GinGina által
-
2008-12-20 11:03, pappys által
Összes Trackback 0





